Volt pár alkalom, de már nincs mit mondanom
Megtettem mindent én, hogy te boldog legyél
De mostmár jól tudom, nem lesz több alkalom
Hogy elmondhassam én, hogy mennyire szeretném

Nincsen arra szó és nincsen alkalom
Mit adhatnék neked, de mégis tagadom
Egy álom küldte őt, s tán délibáb csupán
De a szívem szaggatja a lány
Mond miért pont ő, miért nem akárki más
A legszebb tévedés, a koporsóba zár
Mond mit jelent neked, ha a szívem oda adom
Ha nem lesz alkalom

Volt pár alkalom, de már nincs mit mondanom
Megtettem mindent én, hogy te boldog legyél
De mostmár jól tudom, nеm lesz több alkalom
Hogy elmondhassam én, hogy mennyirе szeretném

Ellök magától, de mint a mágnes, vonzó
Másnak nem tökéletes, de nekem pont jó
Ritka, mint a gyémánt, hiányzik a szép szád
Neki futunk százszor, de lerágtuk a témát
Mennyi jó, de dominált a rossz
Benézek a városba, csak kocsikázgatok
Ez vagyok már, ismersz, vágom sok az gikszer
Tudom hogy csibész vagyok, de szerettelek, hidd el
Szívemben a láng ég, sosem tagadom
Nem játszom szerepeket, csak magamat adom
Elárulom baby, hogy csak veled akarom
De erre nem biztos, hogy lesz már alkalom

Volt pár alkalom, de már nincs mit mondanom
Megtettem mindent én, hogy te boldog legyél
De mostmár jól tudom, nem lesz több alkalom
Hogy elmondhassam én, hogy mennyire szeretném

Most szálljunk szabadon, mint a nyári szellő
Hogyha beborul az ég, ne keljen nekünk ernyő
Mert néha azért, az igazat megvallva
A napunk betakarva akad egy-két felhő
Dehát ez van, had legyen
Az idő múlásának, hogyha kell, én felverem
Minden pillanatot megélek én szüntelen
A progresszív jelem is szűri nekem
Kell még ez az egész, hogyha bele nézek
A csukott szemű ember él, a nyitott pedig téved
Felveszem a telóm és beleszólok, téves