Okosat mondok keveset kérek
lépek virágról
virágra méhecske flow de nincs királynő irányba rakni így ki fog
sárga decis pohár szódásszifon
nagyapám nyomja így én nem is iszom
nekem mástól remeg a kezem
de bizony hogy remeg
dekódolt jelek
elindult velem a ló
de nem szalad
hát hova siessek ha mindenki marad
csak szépen lassan
lépésenként építettem
hagytam
hulljon az apró
csattan a földön a nyál
zárva az ajtó
látod elmúlik a báj mikor vége a nyárnak
üresek ezek házak

Vendég a pók a falamon
Hálás, amiért nem zavarom
Hogy itt vagy, az pont elég
Maradj még, maradj még

te se jönnél vissza már ugye
én se mennék vissza
várj ide kell még egy két kár
érte sajnálom bocs ne haragudj rám
ne haragudj rám ne haragudj rám

Nem hiszem el neked, hogy te ezt elhiszed
Hogy ez nem magány, csak egy felnőtt ember
Jól elvan magának
A belső udvarban épp válnak
A költöző madarak maradóktól
Én belőled kérek, nem a maradékból
Elég a haladékból
Megcsúnyult, nincs garancia, hogy egyszer ez is újraszépül
A megbocsátás nem egyenlő azzal, hogy a bizalom is visszaépül
És várok, ha folyton rendelkezésre állok, azzal mivé válok
De ez már a túlélésről szól, nem a büszkeségről