Verjen meg az egek ura tégedet!
De megszomorítottad a szívemet;
Fölzaklattad víg szívem nyúgodalmát,
Szemeimnek is az ő csendes álmát.

Legelső öste, mikor hozzám jöttél,
Akkor magad engemet felkérdeztél.
Akkor mondtam, hogy szerencsétlen vagyok,
Szerencsétlenséges bánatim nagyok.

Ha kimegyek erre magos tetőre,
Feltekintek a csillagos kék égre:
Én istenem, merre van az én hazám,
Merről sirat engemet édesanyám?

Dehogy sirat, rég el vagyok feledve;
Meg sem holtam, már el vagyok temetve.
Szerencsétlen csillag alatt születtem,
Mer elhagyott, kit igazán szerettem.