– Szüret után van az idő, házasodnyi kőne;
Én meg, anyám, férhöz mennék, ha valaki kérne.
De a legény, ki hozzám jár, elment katonánok,
Ha hazagyün, gyöngébb leányt választ a’ magánok.

– Nappal a vasútra járok, este a fonóba,
Vasárnap meg elmegyek a híres fogadóba.
Korán reggel fölöltözöm zsinóros nadrágbo,
Úgyis szépen muzsikálnak ott az új világbo.

Húzd rá, cigány, hó fehérlik az aponyi réten;
Amit neked kerestem a vasúton a héten,
Amit borér nem adok, jó lesz pántlikáro,
Jó lesz pántlikáro, rózsám derekáro.

– Édesanyám, mire várok, megyek Budapestre,
Ott a szép utcán sétálok minden szombat este.
Kikenyem én az orcámat, magam nagyra tartom,
Majd valaki belém szeret ott a Dunaparton.