Szomorúság néköm,
Az egész életöm,
Mert gyászba van néköm
Örökké a szívem.

Sok sóhajtásokkal
Töltöm el üdőmet,
Sűrűn mögáztatom
Könyvekkel szömömet.

Az idegöny fődre
Egyedül köll mönnöm,
De sömmit sem löhet
Magammal elvinnöm.

Csak jó cseleködet
Jár az úton vélem;
Irgalmazz, könyörűlj,
Ó, én jó istenöm!

Azért mondom néktök,
Jó möghallgassátok:
A szögény árvákat
Ne szomorítsátok!

Mert az, ki mönnyekbe
Gondot visel rátok
Mögbünteti aztat,
Bizon, jól tudjátok.

Mert jaj az árvának
Járása, kölésse,
Jaj annak a fődön
Itt mindön lépésse!

Ha aranybul van is
A kapu félfája,
Csak árva az árva,
Nincsen pártfogója.

Csak árva az árva,
Nincsen pártfogója,
Csak a Jóistenbe
Mindön bizodalma.

Mert arra még a szép
Csillag sem úgy csillog,
Az a jó drága nap
Sem oly szépen ragyog.