Szeretlek, édesem,
De ne mondd senkinek,
Míg a templom fődjin
Össze nem esketnek!

Szeretlek, szeretlek,
Mint egy lágy kenyeret.
Sóhajtok én érted
Egy nap százezeret.

Nem csak százezeret:
Ezernyi ezeret;
Nem csak százezeret:
Ezernyi ezeret.

Gondolod, édesem,
Hogy megéjsz te velem:
Hacca jobb kezedet,
Fogjunk kezet ketten!

Gondolod, édesem,
Hogy meg nem élsz vélem:
Hacca, bal kezedet,
Búcsúzzál el tőlem!

Te fogj el egy úton,
Én es egy másikon!
Hol egymást találjuk,
Egymásnak se szóljunk!

Minden azt gondolja:
Haragosok vagyunk;
Minden azt gondolja,
Haragosok vagyunk.

Írd fel, babám, írd fel
Kalányod nyelire,
Mikor eléveszed,
Hadd jussak eszedbe!

Arról sem egyébről,
Csak a szeretetről;
Arról sem egyébről,
Csak a szeretetről.

Könnyebb kősziklának
Lágy viasszá válni,
Mint két édes szűvnek
Egymástól megválni