Szerencsés jó estét kívánok e háznak,
Istentől minden jót a ház gazdájának.
Nektek is minden jót, tisztelt főnásznagyok,
Körülöttünk levő nemes kompánia!

A mi menyasszonyunk nékem azt beszéli,
Hogy az ő mátkáját köztünk nem szemléli.
Ő is le akar hozzája feküdni,
Ha aztat tisztelt násznagy uraim megengedik.

Miért tartom ezen szép szűzet jobb kezemben,
Mire valók tehát ezen gyertyák kezemben?
Azért, hogy elmenjek véle egy ösvényen,
Amin elment egy legény nemrégen.

El is jött az idő, hallgatok a szóra,
Mert már tizenegyet elütött az óra.
A mi vőlegényünk fölfeküdt a padra.
Néked is, menyasszony menni kell a hadra.

Ragyognak az égen a csillagok immár,
Megszűnt minden munka, s az utazó sem jár.
Összeölelkezve nyugszik a sok kedves pár,
Téged is, menyasszony, nyoszolyád készen vár!

Ballag a fiastyúk, az idő is eljár,
Későn lefeküdni, korán felkelni kár.
Én is elmegyek, mindent megengedjenek már,
Mert az én galambom is szívszakadva és óhajtva vár.

Útra kellene hát már, menyasszony, indulni,
Hogyha jönne a férjed tégedet elvinni,
Mert mi innen szépen el akarunk menni,
Jó leánypajtásidtól búcsút kell még venni.

Jó leánypajtásim, búcsúzom tőletek,
Kiknek koszorúzni elkészült fejetek;
Engem megfosztanak, többé mit tehetek.
Az Isten áldása maradjon veletek!

Csendes jó éjtszakát kíván hát azoknak,
Akik mellette eddig fáradoztak;
Én is azt kívánom mindkettőnek,
Csendes békességben éljenek.