Szép vendégkoszorú, egész gyülekezet,
Mely igen szép renddel helyre telepedett.
Tessék, kérem szépen csendességben lenni,
Mert az ételekről akarok beszélni.

Mivelhogy én vagyok a legelső szakács,
Mesterségem értem, jobban, mint száz takács!
A sokféle étkek nemsokára jönnek,
Szakácsnéim ott kint egyre-másra főznek.

Hogy ne kelljen várni óráról órára,
Adtam már foglalót egypár vágás fára.
Most pedig egy embert kellene fogadni,
Mert hát bizony a fát fel is kell még vágni.

Azért, hogy idején főljön meg az étel,
És hogy máma senki meg ne haljon éhen,
És hogy a tehénhús megfőljön idején:
Itt van taglójával a mészároslegény.

Azt mondja, hogy ki-ki készítse el gyomrát,
Mert ő holnap délre levágja a marhát.
Kilenc legény pedig reszeli a tormát,
Mindnyájoknak nagyon tekeri az orrát.

A boltba is küldtem paprikáért kettőt,
Elvittek magukkal egy nagy, cigány teknőt,
Mert sok paprika kell holnap a levesbe,
Hogy ne legyen semmi hiba az ételbe.

Malomba is elment egy jó, sánta szolga,
Hogy tésztának való lisztet onnan hozna.
Magam pedig megyek káposztát gyalulni,
Mert ideje lesz már besavanyítani.

A gazdasszony pedig elment a piacra,
Tyúkot vásárolni a holnapi napra.
Tisztelt uraim közt lesz, aki bort iszik,
Elküldtem már érte, lehet, hogy ád Icik.

Lesz itt minden elég, majd hozom a többit;
Addig – kinek tetszik – egye meg a semmit!
Csakhogyhát a semmi nem könnyű eledel,
És – ha mohón kapja – megfekszi az ágyat,
Különben kívánok hozzá jó étvágyat!