Széles a Duna, magos a partja,
nincs olyan legény, ki átugorja.
Jancsi átugorja,
csizmáját sem sározza,
Katát általkapja,
az ám a legény!

Megköti lovát a Duna szélibe,
lehajtja fejét Kata ölébe,
Kata jár utána,
kedve tart utána,
sír utána, rí utána,
rétest, bélest hord utána,
tökös-mákosat.

Széles a Duna, magos a partja,
itasd meg, babám, lovamat abba'!
Nem itatom, biz' én,
mer' gyönge vagyok én,
félek tőle én, félek tőle én.

Ne félj, kis kincsem, szelíd lovamtól,
ne félj, kis kincsem, szelíd lovamtól!
Nem rúg, nem is hamis,
ha jó vizet iszik,
megnyal téged is, megnyal téged is.

Széles a Duna, szellő legyezi,
nincs olyan leány, ki átevezi.
Ez a Kata tegnap este mégis átevezte,
ez ám a leány!
Ez a Kata tegnap este mégis átevezte,
ez ám a leány!

Széles a Duna, magos a partja,
nincs olyan legény, ki átiússza,
Jancsi átiúszta, meg még visszaúszta,
az ám a legény!

Nem az a legény, aki falusi,
csak az a legény, aki városi.
Hat szél a gatyája, rámás a csizmája,
illik is neki.

Az én uram vén, nem szeretem én,
kopasz a feje, elment az esze.
Ha kihajtom a rétre, úgy hívom, hogy 'ne ló, ne!',
trillárom hopp!
Ha kihajtom a rétre, úgy hívom, hogy 'ne ló, ne!',
trillárom hopp!