Szabadkai mögyeháza
Márvánkűbül van kirakva.
A vármögye kirakatta,
Hogy én sírva járjak rajta.

Vármögyeház hat ablakja,
Kikönyököltem én rajta;
Kikönyököltem én rajta,
Mögláttam a babám rajta.

Mögyeháza vasajtaja,
Dudál a szél alul rajta,
Kűbül van a fejemalja,
Göndör hajam lekoptatja.

Élök, élök, ahogy élök,
Csakhogy mindég búval élök;
Búval élök a világon,
Mint a madár száraz ágon.

Fekete pöcsétös levél.
Ugyan, babám, itt vagy-e még?
Olvasd el a levelemet:
Babám, kire hagysz engömet?

Hallak, babám, az istenre,
A jószívű embörökre;
Hallak, babám, az istenre,
A jószívű embörökre.

Tudod, babám, mit fogadtá,
Mikor velem kezet fogtá?
Hogyha beteg fogok lönni,
Gondomat fogod viselni.

Nem hitted, hogy beteg vagyok,
Majd elhiszöd, ha möghalok.
Nem gyütté el látásomra,
Gyüjj el takarításomra!

Azt írd föl a köröszfámra:
– Itt nyugszik egy szögény árva;
Itt nyugszik egy szögény árva,
Szerelömbül lött halála.