Olyan árva nincs több, mint én.
Az ég alatt s a főd színyén.

Sírhatok es, bánkódok es,
Illik nekem, ha sírok es.

Fekete sár, fehér üröm,
Nekem a bú nem nagy öröm.

Úgy tele vagyok bánotval,
Mint a fűszál vízharmatval.

Úgy meg vagyok keseredve,
Mint a nyírfa tekeredve.

Annyi bánat a szűvemen:
Kétrét hajlott az egeken.

Még ha egyet hajlott vóna,
Szűvem meg is szakadt vóna.

Fehér ruha a fejemen,
Fekete bú a szívemen.

Úgy elmegyek, meglássátok,
Soha hírem nem halljátok.

Mikor hírem meghalljátok,
Levelemet olvassátok.

Talán akkor megbánjátok,
Hogy vélem rosszul bántatok.

Nézem az eget s a fődet,
Eszem az árva kenyeret.

Többet könyvet, mint kenyeret
S iszom a sanyarú vizet.