Ó, mil csodálatos a lónak élete!
Mihánt megöregszik, nincsen becsülete:
Ütik, verik, hajtják, a malomba fogják,
Ülővel gyógyítják.

De sokat vittem én Csongorádra almát,
De sokat tapostam annak sáros útját.
Meg is öregödtem, zabot mégse öttem.
Kukoricaszár vót legjobb eledelem.

Hatvan esztendejig szógáltam egy gazdát,
Mindég csikó módra bírtam én az igát.
Görcsös bot és korbács, maradhatsz magadnak,
Egyedül ti vagytok oka halálomnak.

Kedves ló-barátim, hozzátok fordulok,
A lovak sorsáról jobb részt válasszatok!
Köteles, szíjártó, mind semmirevaló,
Kocsis-, lovasember akasztani való!