Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,
Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél.
Soha nyugta nincsen.
Éjjel-nappal készen
A talpán kell állni.

Cifrasággal teljes rongyos szűrdolmánya.
Alig van szegénynek egy pipa dohánya.
Fekete kenyérrel,
Egy kis leveskével
Meg kell elégedni.

Már reggel jó korán ott terem az ispán,
Kezébe a csákány, robotra szólítván.
Ha szavát megveti,
Bezzeg megheveri
A derest, jajgatván.

Száraz gégéjét csak a víz öblögeti,
Éhes gyomrát pedig árpakenyér tölti;
A sovány túróval,
Hajdinagombóccal
Meg köll elégedni.

Egész nap fáradoz, de másért dolgozik,
A sok dézsmát szedik, meg sem is köszönik.
Ha pedig vétkezik,
A tömlöcbe teszik,
Hol sem eszik, iszik.

Bíró az adóért, pap, mester stólaért,
Zsidó és kocsmáros pálinka áráért
Zaklatják untalan;
Mentsége hasztalan,
Míg lelnek benne vért.