Mikor a szolgának telik esztendeje,
Veszi a gúnyáját, viszi a csapszékbe.

Mondja a gazdája: – Maradj meg jövőre,
Csapd ki hat ökrömet a zöld legelőre!

– Egyík meg a kutyák mind a hat ökrödet,
A tűz égesse el vasas szekeredet!

Meguntam, meguntam gazdám kovártélyát,
Három töpörtyűvel a büdös laskáját!

Anyám, anyám, anyám, kedves édesanyám,
Mikor engem szültél, mír nem szültél követ?!

Mikor feresztettél gyönge, langyos vízbe,
Feresztettél volna tiszta forró vízbe!

Mikor takargattál az én kis pólyámba,
Takargattál volna tüzes parázsába!

Mikor tejet adtál, adtál volna mérget,
Hogy ne enném ezt a sok keserűséget.