Mikor a menyasszonyt fektetni viszik,
Akkor a vőlegény az ágyba nyugszik.
Ó, én édes pártám, gyöngyös koszoróm,
Majd a szegre akasztalak, édes hajfonyóm!

A mi vőlegényünk a kis komorába
Csak úgy hallgatódzik az ajtó sarkába.
Hányja-vetyi szemét a tarka dunnára,
Hogy menné hamarább juthatna alája.

A mi menyasszonyunk a búnak miatta
A tehenhúslevest nem is kóstolhatta.
Szíve keserűségébe a párját óhajtja,
Eresszék hát hozzá, majd ő vidámítja!