Levelemet intézem az én rózsámnak,
Velem egy városban kinyílt tulipánnak.
Indulj meg, kis tollam, egy levelet írni,
A kedves kis rózsám szépen megtisztelni.

Szeretett kedvesem, fogadd levelemet,
Reszkető kezekkel írtam le ezeket;
Fogadd el csak egyszer kedvesed írását,
Tollammal lerajzolt szívem dobogását!

Hidd el azt, szép rózsám, hogy nagyon sajnállak,
Hogy tőled ily messze hoztak katonának.
De hogyha eltelik a komisz három év,
Hiszem az Úristent, egymásé leszünk még!

Azt kívánom, rózsám: szíved vígan éljen,
Ha én eljöttem is, bánat ne emésszen!
Ezen levelemből olvashadd kedvesem,
Hogy tehozzád mily hű az én szeretetem.
Az is lesz, míg élek, vagy ha meghalok is,
Az én szeretetem felmarad akkor is.

Szomorú(k) napjaim nélküled, kedvesem,
Mert drága orcádat el nem felejthetem;
De hogy felejthetnék el oly szép virágot,
Kiben feltalálok minden boldogságot?

De még úgy volnának boldogok napjaim,
Ha tevéled bírnám osztani szavaim.
Kitépnék egy rózsát bánatos szívemből,
Néked adnám, rózsám, örökös emlékül.

Most ha rágondolok a szép víg napokra,
Melyeket véled töltöttem többször napjaimba:
Bárcsak egy kis madár lenne vigasztalóm,
Aki a rózsámról csak egy szót beszélne!
Mindjárt könnyebb lenne bánatos szívemnek,
Mert én, rózsám, téged el nem felejthetlek.

Mikor forró csókok közt megszerettelek,
Azt fogadtad, rózsám, hogy el nem felejtesz.
Legyél hát, kedvesem, bizalmas irántam,
Mert bánatos szívem rég tenéked szántam!

Ha pedig más remény ösztönzi szívedet,
Gondolj a szavadra, mit fogadtál nekem!
Mostan szép kedvesem, mostan hát szép rózsám
Az Isten áldjon meg, többször gondolj reám!
Ha látsz száraz kórót a széltől kergetve,
Bujdosó kedvesed jusson az eszedbe!

Most pedig utolsó szavamat bezárom:
Forró szerelmemet előtted feltárom.
Két út van előtted, egyik hozzám vezet.
Indulj tehát arra, amelyikre szeretsz!
Az utolsó szavam, Isten legyen veled!
Szeretett kedvesed.