Kicsi madár, mért keseregsz az ágon?
Nem csak te vagy árva a nagy világon.
Nékem sincsen édesapám, sem anyám,
a Jóisten gondot visel énreám.

Kora reggel erdő mellett megyek el,
zöld erdőbe' fülemüle énekel.
Fülemüle mind' azt mondja, énekli,
jaj, de boldog, aki nem tud szeretni.

Árva, árva, a Jóisten is látja,
árvaságom minden madár siratja.
Örüljek-e, búsuljak-e, nem tudom,
lesz-e nékem még valaha víg napom?


Csütörtökön este
jártam nálad lesbe'.
Láttam, hogy pánkót sütöttél,
ej, engem be nem eresztettél,
pedig nagyon éhes voltam.

Még szombaton este
jártam nálad lesbe'.
Láttam, hogy ágyat vetettél,
ej, engem be nem eresztettél,
pedig nagyon álmos voltam.

Még vasárnap este
jártam nálad lesbe'.
Láttam, hogy jegyet váltottál,
engem a szívedből kitagadtál,
ej, verjen meg az Isten!


Keserűvíz, nem hittem, hogy édes légy,
kis angyalom, nem hittem, hogy csalfa légy.
Csalfasággal csaltad meg a szívemet,
de én azért nem átkozlak tégedet.

Piros rózsa, ha leszakítanálak,
mit mondanál, babám, ha elhagynálak?
Nem mondanék, kis angyalom, egyebet,
sose lásd meg a csillagos nagy eget!