Kedves Galambom!
Készebb vagyok inkább kősziklává válni,
Mint igaz szivedtől örökre elválni,
Mert ha két igaz sziv egymástól elválik,
Még a fényes nap is homályosra válik.
Isten hozzád, rózsám, szeretett angyalom,
Nem ölelhet már át reszkető két karom.
Te voltál életem egyetlen reménye,
Jaj, de te is lettél megkeserítője!
Mióta itt hagytál, nincsen olyan percem,
Hogy két piros orcád ne volna eszemben.
De mit ér énnékem ilyen gondolatom,
Hogyha én azokat meg nem csókolhatom!
Szépen nyilik a viola,
Nem is felejtelek soha!
Isten hozzád, isten veled,
Téged hiven szerettelek.
Itt, mikor én éjjel irtam,
A szívemmel alig birtam.
Éjjel irtam, meg-megálltam,
Könnyeimtől alig láttam.
Isten hozzád, isten veled,
Sok szerencse legyen veled
Kedves kis angyalom!