Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszáljon a lovának.
Mer’ a széna porcióba van kötve,
Van kötve, de van kötve;
Gyere rózsám, tedd a lovam elébe!

Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat,
Lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.

Kesely lovam nyerített a csatába,
Mellső lábát éles golyó találta.
– Szállj le, huszár, vedd le nehéz nyergedet,
Nyergedet, de nyergedet,
Szegény lábam nem bír tovább tégedet