Jaj, de szerencsétlen időre jutottam!
Ez csalárd világba mindaddig játszottam,
Ez csalárd világba mindaddig játszottam.
Irigyek nyelvére, jaj, de rájutottam.

Kinek tegyek panaszt, istenem, nem tudom?
Az irigyek között, látom, nincs gyámolom:
Mindenkinek szája reám tátva vagyon,
Közöttük nyugtomat nem lelhetem sohun.

Nem vétek senkinek, mégis bünös vagyok,
Az irigyek között, látom, csak csúf vagyok.
Valamerre megyek, kelek vagy fáradok,
Mindenütt fejemre gyalázatot hallok.

Látod én Krisztusom, hogy megszomorodtam,
Az irigyek között mint megnyomorodtam!
Ha szent istenséged nem könyörül rajtam,
Szegény, árva fejem meghal nagy bánatban.

Hozd fel reám, kérlek, azt a drága időt,
Kiben vigasztalj meg az irigyek előtt,
Hogy ne vegyen rajtam minden irigy erőt,
Hírem s nevem legyen gyöngy mindenek előtt!