E szomorú végtiszteletre,
Véletlenül történt esetre
Kik jöttetek, reám nézzetek,
Szavaimra figyelmezzetek!

Előtökbe(n) téve tükörül
Vagyok, kik itt állnak körül:
Bennem, íme, megláthatjátok,
Mi érhet s mi jöhet reátok.

Amidőn ezt nem is vélnétek,
Mikor vígan, bátran élnétek,
Akkor ér oly eset hirtelen,
Mely sírba tesz, jaj, reménytelen!

Mert az égnek megnyílására,
Hirtelen lett villámlására,
Véletlenül mennyköve talált,
Mely rám hozta e gyászos halált.

Ó, szomorú és borzasztó eset!
Vizsgáljuk meg hát egy keveset!
E világtól mely nehéz válni,
Számadásra hirtelen állni!

Azért is csak irgalmában,
Jézusomnak nagy jóvoltában
Vetvén mostan reménységemet,
Tőle várom üdvösségemet.

Rombolt testemet fogjátok fel,
Temessetek gyász-síromba el!
Mert én nem lehetek veletek;
Áldjon meg az Isten benneteket!