Búval élem világomot,
Búval töltöm napjaimot.
Bánot, bánot sűrű bánot,
Be rég, hogy benned sétálok!

Bú ebédem, bú vacsorám,
Búra szült vót ingem anyám;
Búra szült vót ingem anyám,
Bánotra növelt az apám.

Azt gondoltam, amíg élek,
Hogy több bánatot nem érek.
De aminél tovább élek,
Annál több bánatot érek.

Úgy meg vagyok búval rakva,
Mint a somogyi almafa;
Egy-két virág elig rajta,
Méges rakva van az alja.

Jaj, istenem, teremtettél,
Egy víg napot nem rendeltél!
Jaj, istenem, tekints reám,
Több bánatot ne hints reám!

Ó, istenem, tekints reám,
Több bánatot ne hints reám!
Eleget hintettél reám;
Evvel megérem, míg világ.