Barázdában szépen szól a pacsirta.
Levelemet régi szeretőm írta.
Könnyes szemmel azt olvasom belőle:
Csak a halál választhatna el tőle.

Köpönyeget cseréltem a subámér(t),
Kék nadrágot patyolat bő gatyámér(t),
Az bakancsot szép kordovány csizmámér(t).
Ebben vitézkedem én a hazáér(t).

Az van nekem az országtól kiadva,
Fél font721 húsom, fél kenyerem egy napra,
De meg is kell ám ezt nékem szolgálni:
Kell egrecérozni, sirbakot állni.

Nem kell többet a selyem nyakravaló,
Mert az csak szabad legényeknek való;
Puskát viszek a vállamon, nem kaszát,
Avval lövöldözöm én a franciát.