Adjon isten csendes, nyugodt jó éjszakát,
Ringasson álmába minden öreg bakát!
A tizenkétbeli jó öreg csontokat,
Akik a hazáért szenvedtek már sokat.
Nem szenvednek soká, már csak pár hónapig;
S azok a hónapok oly rövidek lesznek,
Akár minden hetet mondhatnánk egy percnek.
Ők már álmodhatnak a szép szabadságról,
S hogy búcsúzzanak el a komiszruhától,
Mivel bejártak már sok-sok messze földet,
Útjokban találtak sok hegyet és völgyet;
Nagy hegyek tetején jó magasan jártak,
És az égnek fényes csillagival háltak.
Csillagot is hoztak magukkal az égből,
Fénylik mindegyiknek gallérja széléről.
De azt a csillagot csakis azok látják,
Kik a messze földet dicsőséggel járták.
Álmodjanak szépet, kívánjunk nekik jót,
Adjon az Úristen mindnek pár száz bankót.
Jóccakát kívánok nektek is, rekruták,
Kik míg nem tudjátok, hogy mik a katonák.
Minden jót kívánok a jaj-belieknek,
Kik komiszkenyérrel soha el nem telnek.
Komiszmenázsiból kell neki pár adag,
Mire a zöld hasa egy kicsit feldagad.
Sosem elég, ha kap egy adag menázsit,
Mert mikor megeszi, még egy nagyot ásít.
És megy a konyhára, megyen segíteni,
Mert a maradékból ő is akar enni.
Nem bánom, ha esznek akármilyen sokat,
Hadd neveljék nagyra az üres hasukat.
Nem bánom, egyenek, legyenek erősek,
Tudjanak szolgálni még egynéhány évet.
Mert tudom, hogy őket éri egypárszor baj,
S elmondhatják sokszor sírva, hogy jaj, jaj, jaj!