94-ben jöttem, apám magyar, anyám német
Mindkettő az NDK-ban egy mérnöki szakon végzett
Hasonló ösvényen jártam, de egy nap szarul léptem
És a zeneipar trónja lett az irodai karosszékem

2023 van, és lassan értem
Miért születtem éppen én a földre oly színpadra készen
Már 2004-ben a suliban is a hasznot néztem
Mert teljesítményhez mérten számolták ki a zsebpénzem

Egyik pénteken vártam, hogy apám hazaérjen
Az ellenőrzömben az első hármas, nagyon féltem
Tudtam jól, hogy őrlángon lobog benne a harag, mégsem
Lobbant be a kazán, minden porcikám megmaradt épen

Háborús menekültek sorsát örökbe kapva éltem
Folyton a vihart vártam, egész nap a radart néztem
Fejetek felett énekelek, úgy mint egy sas a szélben
De prédája maradtam egy szörnynek, ami halott régen

Ú, a szívem megrepedt
Te betömted a sebhelyet
Azóta már nem csepeg
Azt mondtad:
“Ú bébi, nincsenek szellemek
Szóval tedd fel a két kezed
Élvezd a menetszelet”

Prédája maradtam egy szörnynek, ami halott régen
De 2014ben már faragtam a saját lényem
Kidolgoztam majdnem mindent, elkezdtem az arcom éppen
De félbe maradt, végül a helyére egy pajzsot véstem

Csak magam védtem, folyton felém szúrtak az emlékek
Amputált karok, felpuffadt lábak, fehér szobák, vér, meg
Anyám fél, hogy ma lesz vége, könnyes szemek, apám mérges
mélyfekete föld az ásón, fehér mécses, család képek

2019 minden péntek szombat mattra készen
Ha békésen halok meg, akkor meg mi a fasznak éltem
Szíveket törtem össze, könnycsepp tetkós a farkam vége
Ha bármiben hittem reggel, azt is hátrahagytam délre

Ha jött az éjjel, éber fülekkel hallgatva kértem
Választ a sötéttől, mondja meg, miért nem halhattam én meg
2022-ig előre helyett hátra léptem
Hátha ha nem látom merre járok, nem kell bánat érjen

Ú, a szívem megrepedt
Te betömted a sebhelyet
Azóta már nem csepeg
Azt mondtad:
“Ú bébi, nincsenek szellemek
Szóval tedd fel a két kezed
Élvezd a menetszelet”

Mire vársz?
Mikor látod majd be végre
Hogy a zsarnok, akit nevelgettél
Rég nem szolgálja, amire vágysz
Te is szolgája lettél
És a szörny, amit elhessegettél rég
Az pont az, amivé válsz
Mikor látod majd be tesám
Hogy a zsarnok, aki végül lettél
Az egyetlen dolog, amitől félsz
Ő a tökéletes gyerek
Addig nem engedi a kezed, amíg élsz

Mire vársz?
Mikor látod majd be végre
Hogy a zsarnok, akit nevelgettél
Rég nem szolgálja, amire vágysz
Te is szolgája lettél
És a szörny, amit elhessegettél rég
Az pont az, amivé válsz
Döntsd hát le a szobrát

Ú, a szívem megrepedt
Te betömted a sebhelyet
Azóta már nem csepeg
Azt mondtad:
“Ú bébi, nincsenek szellemek
Szóval tedd fel a két kezed”

Ú, a szívem megrepedt
Te betömted a sebhelyet
Azóta már nem csepeg
Azt mondtad:
“Ú bébi, nincsenek szellemek
Szóval tedd fel a két kezed
Élvezd a menetszelet”