Ez így már nem mehet, legyen már vége!
Nem ezt ígértétek.

Emberi életet sürgetõ vészjelek.
Gyorsan fogynak az érvek.

Bábeli zûrzavar, sok minden eltakar,
Nincs már súlya a szónak.

Az életünk döcög, a tettes jót röhög,
Te és én fizetünk mindent.

Végül is hadd mondjam el,
Amiben úgy hiszel,
Amitõl meghal a holnap.
Az új nap sokat ígért,
Vagy legalább reményt,És az egész most hol van?

Ha nem élhetek egyszerûen, szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy, ahogy érted és értem,
Hát szakadjon szét, szakadjon,Szakadjon szét minden!
Most minden!

Hányszor meritek még, ami már megtörtént,
Megtenni újra és újra?
Gõgös az arcotok, a falnak rohantok,
Nektek a hatalom a minden.
Milyen a fájdalom, milyen a szánalom,
Arról fogalmatok sincsen.
Ó, minden!