Végre nem érdem ma már a 'nincs'
Lassan eltûnik az az idõ
Mikor az okosból kevés van
S a hülye már felejthetõ

Feszült célként felragyognak
Sok hamisvágy, rendjel
Összefüggést nem találok
A végsõ nagy renddel

Összecsapjuk fáradt tenyerünket
Reménysugár ha villan földön és égen

De lehet még, hölgyek és urak
Választani még mindig lehet
Vannak még bizonyos ki nem adott
Külvitorlás helyek

A túl kemény gerinc nem jó partner
Önmagát besúgja
Bukott ügyek elmaradnak
Az idõ kemény rosta

Összecsapjuk fáradt tenyerünket
Reménysugár ha villan földön és égen

Oh, te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég
Az asztalom mindig terítve vár
Oh, te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég...

Leomló legenda, mégis fáj
Hisz vele éltünk, itt volt, létezett
Örülni nem tudok pusztulásán
A szegény ezerszer nyerhetett

Összecsapjuk fáradt tenyerünket
Reménysugár ha villan földön és égen

Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az asztalom mindig terítve vár
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég...

Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az asztalom mindig terítve vár
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég...