Átlövik a fejem elektromos szemek
Vérem csapolják hideg kezek
A hatalom szolgáinak jelvényét hordom
Nem tudom, merre fordul sorsom

Agyamba táplálják, mikor mit mondjak
minden emlékem kétfelé szórtak
Villamos árammal töltik meg fejem
Nem tudom meddig sokkolják lelkem

Amim volt, most más kezében
Üvöltenék, de már nincs szám
Élek félig megõrülve
Mi jöhet még ezután?

Nem hívtam, nem kértem,
Hogy az életembe lépjen?!