Nem szerethet nála jobban
Minden éjjel lángra lobban
A szerelemtusámon pendül a húr
Téged mindig visszavárlak
Gyermekévek messze szállnak
Gyönyörű volt, de minden időnk elmúlt
Ma cherry mocha, ma cherry mocha
Cherry mocha, la vida loca
Szívem ellopta kint Lisszabonban
De tiszta a lelkem
Hisz nem ígértem szép szerelmet, Szonja
Mindig adtam, kaptam
Nem volt semmim
A babámtól el kell menni
De szeretem a szemedet, amivel ő némán súg
Pedig elbúcsúzott őszi széllel
Az illatát még mindig érzem
Mi lehet a szerelem?
Ez mély, feneketlen kút
De mától úgy kell élned, mint senki más
Mert neked egy az esélyed
Nincsen több, hogy elhibázd
Ó Bella, úgy várt ránk a nagy világ
Ahogy a régi ligetben, a téli hidegben a hóvirág
Ma cherry mocha, ma cherry mocha
Cherry mocha, la vida loca
Szívem ellopta kint Lisszabonban
De tiszta a lelkem
Hisz nem ígértem szép szerelmet, Szonja
Éjszaka még a hegy tetejéről néztük végig a várost
De kitisztul a kép, és látom már, hogy más utakon jár
Tudnod kell, őrzöm a fényed, de mást nem ígérek
A tűz még mindig lángol bennem
És megígérem, hogy így emlékszem rád
De ma éjszaka villámlik
Bevillan a képed, a pilláid
Kezed a kezemben a tisztásig
Gyönyörű tekintete csillámlik
Szikrázott
Köztünk szerelem szikrázott
A dombvidéki dűnéken túl várt a világ
Ma cherry mocha, ma cherry mocha
Cherry mocha, la vida loca