Verse 1.:
Egy sohase múló érzés feszít, ha szól a zene.
Új ritmusra ver és dobban a szív, üres nélküle.
Az éjjel lassan átölel...

ref.:
Tombol a tömeg, tedd fel a kezed!
őrült a parti, ez más mint a többi.
Nyisd ki a szemed, lásd a színeket!
Szívből kell élni, szabadon szállni!

verse 2.:
Ott a szikrázó színes fények közt nem kell semmi más.
Együtt hullámzik testünk és forró tűzzel éget a vágy,
az éjjel nem vár tovább!