Verse 1.:
Hull a hó, nagy pelyhekben a városra fátyolt hint,
ütött-kopott utcák szélén a fehérség elvakít.
Arra járva rád találok, szebbet nem álmodhatok!
Mint a gyertya sötét sarokban, úgy alszom el két karodban.

ref.:
A csillagokba van írva: ez a történet már a miénk!
Senki sem tudja titkunkat, ettől oly gyönyörű szép.
Bármeddig tartson a karácsony éjjel, szívemben mindig őrzöm majd,
és ez az érzés, soha nem múlik, örökké tart!

verse 2.:
Nem lehet, hogy többé ne lássalak, többé ne érintselek
és a tűz, mi a szívemben lángol elégesse emlékedet!
Az utcát járva rád találok - többet nem remélhetek -,
hogy mint a gyertya sötét sarokban, elolvadjak két karodban.