Én is látom, hogy a világ rossz
nem tudom, lesz-e még világos
de ha sötét is ez a világ
valahogy szebb a te szemeden át
apró dolgok veled ezek
a közös csend, ha beléd feledkezek
hazaúton, fáradtan
nem várok hullócsillagra, már kívántam
miénk minden és tudunk róla
kicsit elmosódva, elálmosodva
és ha félsz, hogy az idő elfújna
attól ne félj, én beléd szeretek majd

újra és újra és újra
és újra és újra
csak forgunk,
nem húz le az élet súlya
csak forgunk

Én is látom, hogy a világ rossz
nem tudom, lesz-e még világos
de ha sötét is ez a világ
valahogy szebb a te szemeden át
Én is látom, hogy a világ rossz
nem tudom, lesz-e még világos
de ha sötét is ez a világ
valahogy szebb a te szemeden át

Jártam a világot, hogy tudjam
az a sok jó benne hol van
kerestem a szemeden át
hogy neked mitől szép a világ
az élet nem hajol a szívedhez
nem szól előre, hogy milyen lesz
csúszik a jövő, egyre közelebb
de együtt sose leszünk öregek
miénk minden és tudunk róla
kicsit elmosódva, elálmosodva
és ha félsz, itt lesz húsz év múlva
ez a dal, és akkor is nekünk szól majd

újra és újra és újra
és újra és újra
csak forgunk,
nem húz le az élet súlya
csak forgunk

Én is látom, hogy a világ rossz
nem tudom, lesz-e még világos
de ha sötét is ez a világ
valahogy szebb a te szemeden át
Én is látom, hogy a világ rossz
nem tudom, lesz-e még világos
de ha sötét is ez a világ
valahogy szebb a te szemeden át

Ez az együtt szédülés,
ez lett a sorsunk
elmosódik minden,
csak forgunk, csak forgunk

Ez az együtt szédülés
elmosódik minden,
csak forgunk, csak forgunk

újra és újra és újra
és újra és újra