Színtelen fos lett a világom...
Sok próbatétel mindet kiállom,
Felébredni nem akarok ezen a zord világon...

Éjszakákon át jártam én a várost,
A csillagokat pásztázva, elmélkedve tán most,
Elrontottam mindent, vagy új utakra tévedek,
Sokkal többet kaptam annál amit kérhetek,
Mert élhetek...Igen én valójában élhetek,
A gyermekkor az miben a legszívesebben létezek,
De fényesebb... a felnőttkori világom,
Az összes próbatétel nehéz, de mindet kiállom...
Háború dúl bennem és az üres mezőn kiáltom,
Kiálltok vagy a városban maradtak még zsiványok,
Nem piskóta az amit a stúdióban csinálok,
Színes egyén vagyok de színtelen minden amit látok

Színtelen fos lett a világom,
A vonat nem vár, nekem miért kéne most kivárnom...
Sok próbatétel mindet kiállom,
Felébredni nem akarok ezen a zord világon

Leszáll a sötét köd mi betakarja a felszínt,
Manapság testvérem tekeri a csárt,
Én adom a helyszínt...
Tekereg a haze szaga mond mi ez az illat?
A felnőtté válás testvérem, a régi éned mára már sírhat,
Mond miért telik az idő oly veszetten,
Az élet nehéz én pedig sokszor vesztettem,
Felállok én ha az elmém,
Új útra tér és változik az ösvény,
De mond miért lett a festmény,
Oly zord mint a mostani eszmény,
Nálatok minden fekete vagy fehér nincsen köztes
Ha feladnád elmondom sose leszel győztes,
Csak mondom a mikrofonba az összes faszom gondom,
Míg a ti hangotokra horgot köttök és kussoltok a blokkon,
Addig én dolgozok mert csak telik az idő,
Hivatkozz rám úgy mint a hatalmas oh, a dicső,
Gyere testvérem most tanítok valamit,
A színtelen világba ha színre lelsz akkor leszel valaki

Színtelen fos lett a világom,
A vonat nem vár, nekem miért kéne most kivárnom...
Sok próbatétel mindet kiállom,
Felébredni nem akarok ezen a zord világon