Nekünk nem jutott más,
Csak az őszi ködbe burkolózó fák.
Idegen katonák zaja
Nálunk az ávós fekete autón járt.

Pedig vártuk, hogy új tavasz ébred,
És eljön a hosszú forró nyár,
De csak jéghideg tél jött
És itt maradt 33 éven át.

Közben senki sem beszélt róla,
Tudod, nem volt szabad,
Csak az emlékét őrízték
Azok a pesti tűzfalak.

De most itt vagyunk, emlékezünk,
Magyarok voltunk, magyarok leszünk.
Amíg szól a dal, '56 ért.
Míg szívünk dobog, '56 él.

Ma már szólhat a dal
A Corvin-közben lelőtt srácokért,
És a kapualjakban névtelenül
Harcoló bátrakért.

És az ezrekért, kikre börtön várt,
És súlyos büntetés.
Mégis szembe néztek a tankokkal,
Hisz létünk volt a tét.

Azok ott szórták ránk az átkot,
Közben éltették a pártot,
Mi meg a jeltelen sírokra
Sose vihettünk virágot.

De most itt vagyunk, emlékezünk,
Magyarok voltunk, magyarok leszünk.
Amíg szól a dal, '56 ért.
Míg szívünk dobog, '56 él.

Mert itt vagyunk, emlékezünk,
Magyarok voltunk, magyarok leszünk.
Amíg szól a dal, '56 ért.
Míg szívünk dobog, '56 él.

Itt vagyunk, emlékezünk,
Magyarok voltunk, magyarok leszünk.