Régen elfelejtettem már a két szép szemed,
Szeretnélek újra látni,de már nem lehet.
Felnézek a csillagos égre és tőle kérdezem:
Merre járhat akit szeretek?!

Szívem húrja megpendült, ha rám mosolyogtál,
Fájt a szívem, bánatos lett, mikor elhagytál.
Nem értem, hogy miért mentél el, csak várok
Várok Rád minden átvirrasztott éjszakán...

Bocsájtsd meg a vétkeimet, kezdjük újra el!
Meggyónom a bűnömet, ha kell...
Minden napnak éjszakáján, éjszakáknak bús magányán
Elhiszem, hogy van még remény...

Az élet oly nehéz, mikor te nem vagy itt velem...
Ha eszembe jut hangod, szívem mindig megremeg.
Veled vagyok, érted élek, s a szerelmedért én tűzben égek,
S emlékeidben veled vagyok én...

Bocsájtsd meg...