Szőke vize a zavaros Tiszának,
Mondd meg annak a szép barna kisjánnak,
Hogy az egész Tisza vize mentiben,
Nincsen ollyan barna kisján sehol sem!

Csak titokba akartalak szeretni,
De ki kellett annak világosodni;
Mindegy rózsám, hadd tudja meg a világ,
Hogy mi híven s tisztán szerettük egymást.

Száraz ágrul messze száll el a madár,
Addig repül, míg ződ ágra nem tanál;
A kis madár elmaradt a párjátul,
Úgy maradunk mi el, rózsám, egymástul.

Sárgadinnye ráfutott a görögre.
Meg kell válni, kedves rózsám örökre;
Megválásom még az ág is siratja,
Setét felhő a kék eget borítja.