Szívhajlandósággal jövünk be e házba,
Hívjuk a ház népét egy ártatlan nászba.
Az ősatyáink is, mikor házasodtak,
Minden jó atyafit oda meghívattak.
Őseinktől bírjuk e kötelességet,
Szereti a magyar a szép vendégséget.
Mert nincs a magyarnak egy ízes falatja,
Ha magánál kedves népét nem láthatja.
S nem kell a magyarnak legjobb fajta bora,
Ha nem ülnek vele jó szomszédok sorba.
Ámde nemcsak férfi kell a mulatságba,
Asszony s leány nélkül nem megyünk a táncba.
Azért jöttünk most hát e jeles órába,
Meghívni magukat e szép mulatságba.
Gazdagon fogadni mi senkit se tudunk,
De minden jó embert tiszta szívből látunk:
Egypár tányér étel elhasználására,
Egypár pohár bornak a megivására,
Egypár fürge táncnak az eljárására,
Egypár magyar nóta eldalolására.
Szívesen látjuk és elvárjuk kenteket,
Itthon ne maradjon még az se, ki beteg!
Azért, jó bátyámék, magukat felkérem,
Adjanak parolát ezen percbe nékem,
Hogy el fognak jönni pontosan és szépen! –
Ég áldása legyen ezen a háznépen!