Szeress, szeress, csak néz(d) mög, kit,
Mett a szerelöm megvakít.
Haja-haj!
Mett ingömöt megvakított
S örökre megszomorított.
Haja-haj, haja-haj!
Ne szeress te kettőt-hármat,
Mikor egy is elég bánat.
Haja-haj!
Mer én is szerettem egyet;
Felejteném, de nem lehet.
Haja-haj, haja-haj!
Nem kell neköm sönki búja,
Bárcsak az enyim se vóna!
Haja-haj!

Éltem én búba eleget,
Mer az én rózsám mást szeret.
Haja-haj, haja-haj!
Ne szeressön senki mélyön,
Mett nem tudja, mire mögyön.
Haja-haj!

Örömei mind elmúlnak,
Víg napjai sírba húlnak.
Haja-haj, haja-haj!
Árok, árok, de mély árok,
Meggondolám, hogy így járok.
Haja-haj!

Szélyös árkon keskön palló.
Igazán szeretni nem jó.
Haja-haj, haja-haj!