Kőrösfői Riszeg alatt
három kislány zabot arat,
sej-haj, zabot arat a lovának,
szeretőt keres magának.

Mondd meg, rózsám, vagy üzend meg,
mért haragudtál énrám meg!
Ej-haj, nem üzenem, meg se mondom,
mer' én terád nem haragszom.
Ej-haj, nem üzenem, meg se mondom,
jól tudod, hogy mér' haragszom.

Bú életem, bánat napom,
fekete gyász alatt lakom.
Fekete gyász, fehér öröm,
az életem nem nagy öröm.

Annyi nekem az irigyem,
mint a fűszál a nagy réten,
egyik teszen, másik veszen,
a sok irigy majd megeszen.

Rózsa kihajlik a gyalogútra,
úgy szeretlek, a Jóisten tudja.
Megtagadom apámat, anyámat,
mégse hagyom a kedves babámat.

Holtig bánom, amit cselekedtem,
hogy tevéled szerelembe estem.
Szerelembe nem estem, csak szóba,
sajnálom, de nem tehetek róla.