Istenem! Életem nemigen gyönyörű!
Két hervadt orcámon folydogál a könnyű.

Olyan lettem, rózsám, mint a száraz talló,
Kinek a virágját leszedte a salló.

Az én poharamat bánattal töltötték,
Gyászos asztalomat búval terítettek.

Haza sem mehetek, nem es izenhetek,
Arról gondolhatják, hogy én itt elveszek.