Hová készültél, szüle?
Talán a sírok fele?
Gyászkoporsóba lesz innen indulásod,
Csendes elaluvásod.

Sok öreg társad van ott,
Ki régen elnyugodott;
De tégedet az ég még itt hagyott vala
S most visz a sír angyala.

Igaz, utad hosszú lész,
De nem lészen rajta vész,
Mint itt a földön volt, amelyen szenvedtél,
Amíg el nem vétettél.

Mindjárt elhagyod a házad,
Mivel a sír már mást ad.
De nehezen felejt hű családod téged
És szülei hűséged.

Elszakad kebeletek,
Egymást nem ölelitek.
Elváltok egymástól, ó, de nem végképpen,
Hanem aludni éppen.

A sír lesz ez alvóhely,
Egykor oda mentek el
Ti is s együtt támadtok fel dicsőségben,
Együtt lesztek az égben.