Híres vitéz az a Sobri,
Bátor gyerek Milfai;
Jó vigyázó a Mogor,
Strázsát áll a Pap Andor.

Ezek négyen akarják,
A megyét felforgatják;
A gazdagot pusztítják,
De a szegényt nem bántják.

Vagyon pénzek mindenre:
Szegény segítségére.
Sok kincseket gyűjtenek,
Koldúst is megsegítnek.

Kávéházban mulatnak,
Erdőben sétálgatnak.
Esznek, isznak, vigadnak,
A búnak helyt nem adnak.

Hintón járnak, nem gyalog;
Rózsa, Vidám a lovok;
Ezeket ha megcsapják,
Tesznek sebes vágtatást.

Paripára felülnek,
Hol akarnak, ott lesznek.
Minden embert szeretnek,
Úton is eleresztnek.

Nem is félnek senkitől,
Semmi fegyveres néptől,
Mert a fegyver nem fogja:
Kanász volt Sobri atyja.

Hol akarnak, ott dúlnak,
Papoknál pénzt nem hagynak.
Sem gyujtanak, sem ölnek,
Sok emberrel jót tesznek.

Ha pandúrok keresik,
Azokat csak nevetik.
Ha a pandúrt meglátják,
Csutorával kínálják.

Magokhoz odahívják,
Szalonnával kínálják.
Vígan együtt mulatnak,
Barátságot is isznak.

Nem félnek ők senkitől,
Csak a nagy Úristentől.
Azzal is kibékülnek,
Mert huszárokká lesznek.

Ott sem lesznek utolsók,
Ütközetben hátulsók.
Harcolnak ők igazán.
Igaz katona módján.

Hogyha pedig meghalnak,
E világból kimúlnak,
Hírök, nevök fennmarad,
Mert vitézül harcolnak…
Kivált Sobri Józsinak.