Ez a kislány, barna kislány sajtárt mos a kútnál,
Arra jár egy magyar huszár, piros pejparipán,
Hallod-e te barna kislány adjál egy kis vizet,
Zsebemben egy Kossuth bankó, mindjárt kifizetlek.

Nem kell nékem a kend pénze, nem vagyok én dáma,
Én vagyok az édesanyám legkedvesebb lánya.
Hogy ha te vagy az anyádnak legkedvesebb lánya,
Én meg vagyok Kossuth Lajos vitéz katonája!

Ez a kislány megy a kútra, korsó van a karján,
Utána megy a kapitány kesely lábú lován,
Állj már meg te barna kislány adj egy ital vizet,
Van még bankó a zsebembe, mindjárt megfizetek.

Itt a korsó kapitány úr igyék hát belőle.
Egy kérésem volna nekem, hogy ha szíveskedne,
Eressze a babám haza hosszú szabadságra,
Hadd múlassam ki magamat, véle utoljára.

Nem kell bankó, kapitány úr, nem vagyok én dáma,
Én vagyok az édesanyám legkedvesebb lánya.
Adja ezt a Kossuth bankót világ dámájának,
Hagyjon békét kapitány úr, baka babájának!