E gyászos szobába begyült kereszténység,
Hallgass szavaimra, oh szomorú népség,
Kitől holttetemnek adatik tisztesség!
Itt tanuljátok meg, mi a keserűség.

Körülöttem állnak nőm és két gyermekem,
Kik most árvaságra jutnak az életen.
S nekem itt kell hagynom, kiket úgy szerettem;
A halál elszólit, vele el kell mennem.

Jer hát koporsómhoz, kedves hitvestársam,
Kivel éltem itten boldog házasságban!
Oh mily nehéz nekem tőled megválásom!
Kivánom, hogy Isten sok jóval megáldjon!

Oh jöjjetek ti is, szeretett gyermekim!
Ti voltatok nékem földi örömeim.
Kitárom felétek ölelő karjaim
És reátok adom atyai áldásom.

S most hozzád kiáltok, szerelmes Jézusom,
Ó bocsásd meg nekem minden gyarlóságom;
Vígy szent országodba, add meg örök jussom,
Hol szent angyaliddal legyen üdvös sorsom!