Kisütött a nap a síkra
minden ember ablakára,
jaj, Istenem, mi az oka,
az enyémre nem süt soha!

Nem megmondtam, bús gerlice,
fészket ne rakj út szélire,
mer' az úton sokan járnak,
a fészkedre rátalálnak!

-----

Bánom, hogy megházasodtam,
s rögtön megcsaládosodtam.
Csalfa lett a feleségem,
árván maradt húsz gyermekem.

Kettőt az ölembe vettem,
hármat a bölcsőbe tettem,
öt a földön citorádzott,
kilenc a sutuba játszott.

Fejik a fekete kecskét,
ütik a barna menyecskét.
Hadd ott üssék, megérdemli,
mer' az urát nem szereti!

S ki az urát nem szereti,
meszes búzát főzzön neki!
Adja oda vacsorára,
nem lesz gondja az urára!

-----

Édesanyám, be jó kend,
be jó kend,
be jó vizet hozott kend
a setétbe'.
Hozzon kend még másszor es,
másszor es,
tizenháromszázszor es
a setétbe'!

Édes lányom, ki járt itt,
ki járt itt,
ki kalapja maradt itt
a setétbe'?
Vándor legény, a' járt itt,
a' járt itt,
a' kalapja maradt itt
a setétbe'.

Hát, az ágyat mi lelte,
mi lelte,
hogy essze van heverve,
de heverve?
Cica fogott egeret,
egeret,
játszott vele eleget
a setétbe'.

-----

Virágos kenderem
elázott a tóba',
lám, megmondtam rózsám,
ne menj a fonóba!

Elejtem az orsóm,
nincsen ki feladja,
bánatos szívemet
ki megvígasztalja.

Látod, babám, látod
eme száraz nyárfát?
Mikor az kizöldül,
akkor megyek hozzád.

S pedig jól tudhatod,
hogy az sohasem lesz,
a száraz nyárfának
zöld levele nem lesz.