Az alföldi mögyeháza
Körül van zsandárral állva;
Körül van zsandárral állva,
Magam vagyok belezárva.

Lovam le van aredálva;
Magam estem nagy rabságba,
Lovam öszi a jó szénát,
Magam a vármögye kosztját.

Szabadságom le van zárva
A vármögye ládájába.
Elveszött a láda kúccsa,
Ki sem szabadulok soha!
Mögkerül a láda kúccsa,
Kiszabadulok valaha.

Testvéreim sírdogálnak,
Hogy engömet vason látnak.
Testvéreim, ne sírjatok,
Talán maj kiszabadulok!

Arra kéröm az urakat:
Engedjenek vagy egy napot;
Vagy egy napot vagy egy felet,
Hogy írjak egy bús levelet!

Hagy írjak egy bús levelet
Az én hű feleségömnek,
Hogy ne jusson árvaságra,
Egyik háztul a másikra!