Árkolják a szászcsávási temetőt,
Engem temessenek bele legelőbb!
Előbb engem, azután a babámat,
Hogy ne tartson más szeretőt magának.

Kék ibolya, ha leszakítanálak,
Mit mondanál babám, ha elhagynálak?
Azt mondanám verjen meg a teremtő,
Mert nem voltál soha igaz szerető.

Kék ibolya búra hajtja a fejét,
Mert a harmat nem öntözi a tövét.
Szállj le harmat kék ibolya tövére,
Gondolj kislány a régi szeretődre!

Édesanyám, ha meguntál tartani,
Vigyél engem a vásárba eladni!
Adjál oda a legelső kérőnek,
Ha nem adtál engem a szeretőmnek.

Sárga virág, ha leszakítanálak,
Mit mondanál babám, ha elhagynálak?
Azt mondanám verjen meg a teremtő,
Mert nem voltál soha igaz szerető.