Anyám, anyám, édesanyám,
Édes felnevelő dajkám!
Születésemnek örült kend,
Jaj, de nagy búra nevelt kend!

Patrontás nyomja oldalam,
Hosszú puska gyenge vállam;
Bárcsak nyomna az a barna
Kis angyalom gyenge karja!

Kard veri az oldalamat,
Szívem szorítja a bánat;
Csákó nyomja a fejemet.
Jaj, be keserves egy élet!

Mind ősszel a nyárfalevél,
Megsárgul s elhordja a szél,
Piros két orcám meghervad,
Keserves rabságom miatt.

Terméskőből van a szobám;
Szomorú az én éjszakám:
Csak egy gyertyavilág virít,
Az is csak engem szomorít.

Estve jön a parancsoló,
Mérgesen szól a káplárhó,
– Vigyed előttem gyertyámot,
Vizitáljam meg szolgámot!

Vizitálja sok fiait,
Mégsem szánja sorsosait,
Jaj, istenem, ez az élet,
Jaj, be keserves egy élet!