Állj meg, állj meg, jó szerencse,
Hadd üljek fel szekeredre!
Ha felülök szekeredre,
Tudom, nem vetsz le kedvedre.

A szegénnek tél es mint nyár,
Móduvába dógozni jár.
Téli-nyári keresetjit
Esszeteszi s esszeveszi.

Téli s nyári keresetjit
Esszeteszi s esszeveszi;
Elspórolja, gyűjtögeti,
S még se lát ő abból semmit.

Ki elmenyen Móduvába,
Lebetegedik bújába.
Móduvának nagy a híre;
Istenem, vigy ki belőle!

Kenyeremet sírva eszem;
Azt is csak úgy, ha keresem.
Édesanyám édes teje,
Be keserűmás kenyere!