És dobog a szívem, és elfáradok,
És magamra írom, hogy sajnáljatok,
És véres az arcom, rám vadásztatok,
De a vadász én voltam, ti meg az állatok.

Elérted hát életem,
Hogy eléd vessem mindenem,
Bűnös arcom szüntelen,
Sötétbe hullt szívemen.

Nem leszek jobb,
Nem leszek több,
Az a baj, hogy tőled függök.